Gyertek hozzám
lessetek rám lehúzott redőnyű életembe
verjétek be ablakaimra karcolt üvegfény-álmaimat
cserepeikkel hogy talán életre sebezhessetek?

És jól elzárt, sokzáras, lakatpántos, lehegesztett
emlékeimet törjétek darabokra
őröljétek porrá volt vágyaimat
égessétek hamuvá elmúlt időm
s adjátok játszani szép vízparti szeleknek-

Futva jöjjetek
hogy még láthassátok elrebbenő világom
és egyszeri lelkemet.

Ha felsikoltok.

ne gyertek mégsem
-ne is figyeljetek.

(Vörös István Gábor)